Az impresszumban tisztáztunk dolgokat az igazi gyűjtőről.
Bemásolom ide, alaphangként.

"A gyűjtőnek két felettese van, a szenvedély és a józan ész. Két féle gyűjtő létezik. A szenvedélyes gyűjtő iszonyú pénzeket áldoz rá és bármit, bármilyen áron megvesz ami kell neki. Az igazi gyűjtő korán kel, már nyitásra kint van a piacokon, árveréseken vagy a börzéken, hogy le ne maradjon valamiről és jó áron szerezzen jó dolgokat. Képes éjjel háromkor ülni az Internet előtt, hogy licitálhasson és megszerezhessen valamit, és nagyon vigyáz a holmijára, tudja mennyit ér. Pontosan képben van, hogy más gyűjtő számára mennyit érnek az ő darabjai. Az igazi gyűjtő türelmes, olyan mint egy mesterlövész. Ettől válik a gyűjtés többé mint szenvedély. Kivárja az alkalmat, figyel, lapít és amikor ott az alkalom akkor lecsap és olcsón szerzi meg azt amiért mások akár vagyonokat fizetnek. Relatíve olcsón, az értékéhez képest olcsón. Ez az igazi gyűjtés lényege. Drágán mindenki meg tud venni bármit, abban nincs semmi különleges. De amikor kivársz, kifigyelsz, lecsapsz és megszerzed, ettől válik többé mint szenvedély, innentől már művészet. Az igazi gyűjtő a megszerzés művésze."

Tehát itt tisztáztuk, hogy az igazi gyűjtő egy művész, voltaképpen "a megszerzés művésze". Ez bármilyen igazi gyűjtőre vonatkozik, gyűjtsön bármit. Gyűjthet kisautót, szalvétát, bélyeget, mumifikálódott denevéreket, boszorkányok vasorrát, döglött pincebogarakat, akármit, (egyes gyűjtők jelzett, régi téglákat gyűjtenek és az udvaruk végében tárolják a tégláikat fedett helyen, hát most ne álljon meg az ember esze?) az igazi gyűjtő akkor is a megszerzés művésze. A művészek fel szoktak lépni, és a fellépések alkalmával mutatják meg a tehetségüket, a művészetüket. A megszerzés művészének is vannak fellépései. Ezeket a fellépéseket ő szervezi saját magának. A gyűjtő felléphet otthon is, a szobájában amikor az internetes aukciós oldalakon szerez meg valamit. (erről ugyancsak fogok írni)

De amiről most írunk, az a személyes fellépés. A személyes fellépésre az igazi gyűjtő számára három lehetőség létezik.

Az egyik lehetőség az, amikor játékboltban vagy nagyobb áruházakban (Auchan, Cora, Tesco) vásárolja meg a gyűjteménye darabjait. Ebben az esetben is nagyon fontos az idő, mégpedig a két látogatás közt eltelt idő. Hiszen egyes speciális eseteket kivéve sohasem tudhatja a gyűjtő, hogy a bolt alkalmazottainak mikor szottyan kedvük újabb kisautóadagot a polcokra rittyenteni, amely adagban előfordulhatnak érdekes, vágyott darabok. Na most ha a rittyentés napján vagy az azt követő pár napon a gyűjtő nem jut el az adott boltba, hogy fellépjen a gyűjteménye bővítése érdekében akkor jó esélye lesz rá, hogy időközben más gyűjtők elhalásszák az orra elől az érdekesebb vagy ritkább darabokat. Ebben az esetben a gyűjtő megszívta. Mégpedig nagyon. Ugyanis előfordulhat, hogy egy - egy ritkább darab majd csak fél év múlva jelenik meg ismét egy messzi - messzi rittyentés során. És az is előfordulhat, hogy az adott darab soha többet nem jelenik meg az adott boltban. Mivel ritka. Keveset gyártanak belőle. A ritka darboknak pont ez a lényege, ahogy a nevük is mutatja. Ilyenkor a gyűjtő voltaképpen mérges lehetne magára. Egy dolog miatt nem lehet az, mégpedig azért mert valójában tudatában sincsen, hogy éppen egy órával azelőtt vitte el a boltból az adott ritka darabot egy másik gyűjtő. Csupán csak csalódottságot érez, hogy most sem talált semmit az adott helyen, és megy tovább.

A második lehetőség a személyes fellépésre a piac. A piac az a hely, ahol az igazi gyűjtő brillírozhat. Megcsillogtathatja a gyűjtői tehetségét. A gyűjtő nagy várakozásokkal tapodja az utat a kis lábaival a piac felé. Igencsak szedi, hiszen itt is nagyon fontos az időtényező mint minden személyes fellépése esetén. Bejut a piacra, és elkezd keresni, kutatni. A gyűjtőnek jól kialakult szemrevételezési technikája van az árurengeteg átlátására és pillanatok alatt felismeri az általa keresett dolgokat egy kis részletről is. Már ránézésre meg tudja mondani, hogy az adott darab értékes e, ehhez kézbe sem kell vennie. Ez egy nagyon fontos technika, hiszen minél rövidebb idő alatt le kell ellenőrizni a piacot, minden eltotojázott perc azt eredményezheti, hogy két standdal arrébb egy másik gyűjtő pont az orrunk elől fog elvinni egy érdekes példányt. Minden árus portékájába belenéz, hátha akad benne egy egy kisautó ami kellene neki. Általában nem akad, csak néha. Ilyenkor jön el a gyűjtő ideje. Ugyanis az adott darabra alkudni kell. Ha az eladó is gyűjtő, vagy jól tudja mit árul, akkor a gyűjtőnek nehéz dolga van, hiszen az eladó tisztában van a darab értékével. Ilyenkor a gyűjtő csak kis engedményt tud kicsikarni. Azonban ha az eladó nem gyűjtő, akkor a gyűjtő mindenféle okokra hivatkozva elég nagy engedményeket is ki tud csikarni és olcsón tud hozzájutni egy egy szép darabhoz is. Ez a gyűjtő szerencséje és sikere. Ilyenkor tudja előadni magát, ilyenkor tudja megmutatni az ő gyűjtői tehetségét és hozzáértését. Persze magányos siker és győzelem ez, amelyről az adott pillanatban általában senki sem tud a gyűjtőn kívül.

A harmadik személyes fellépési lehetőség a gyűjtő számára a börze. A börzén való fellépés teljes mértékben analóg a piacon való fellépéssel, ugyanis a börze valójában egy speciális piac amely attól speciális, hogy csak a gyűjtő érdeklődési körébe tartozó példányokat árulják a börzén más gyűjtők vagy kereskedők. Ez azt eredményezi, hogy mind az eladó mind a gyűjtő pontosan ismeri az adott példány értékét, ezért itt a gyűjtőnek különlegesen nehéz dolga lehet egyes esetekben. Itt is nagyon fontos az időtényező! A gyűjtőnek minél gyorsabban át kell látnia az adott börze pillanatnyi kínálatát, és minél gyorsabban le kell csapnia az őt érdeklő darabokra. Ugyanis az is nagyon könnyen előfordulhat, hogy meglát valamit két asztallal arrébb, és mire odaér érte az a példány már rég egy másik gyűjtő kezében van, aki éppen elkezd rá alkudni. Ilyenkor a gyűjtő nagyon megszívta.

Na és, hogy akkor mi a turné?

A turné az az út, amelyet a gyűjtő bejár amikor elmegy otthonról, hogy a gyűjteményét bővítendő újabb érdekes példányokat vásároljon és mint gyűjtő, fellépjen a piacokon és a börzéken esetleg. A turnénak állomásai vannak, ezek lehetnek piacok, börzék és boltok akár váltakozva is egymás után. Egy turné lehet pár órás, de akár több napos is, ez helyszínektől és lehetőségektől függ.

Tegnap turnéztam. Öt autót találtam és vettem. Ezeket fogom a héten megmutatni.

Szerző: PeterBlau  2010.02.07. 14:25 4 komment

Címkék: turné

A bejegyzés trackback címe:

https://4smallwheels.blog.hu/api/trackback/id/tr981736448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pittlaren · http://matchboxaddikt.blog.hu/ 2010.02.08. 20:01:27

Szóról-szóra, betűről-betűre egyetértek, csak nem tudom ilyen frappánsan megragadni a dolgok velejét:-) A második lehetőség a kedvencem, passzív és/vagy közömbös eladótól, akinek csak "kisautó", mindegy, hogy Dinky,Corgi,Matchbox, avagy noname,és kilóra/darabra méri a cuccot :-)

PeterBlau · http://4smallwheels.blog.hu 2010.02.09. 08:40:06

@pittlaren: Igen, ez a legjobb :-) Melyik piacokon szoktál nézelődni?

pittlaren · http://matchboxaddikt.blog.hu/ 2010.02.10. 19:45:00

@PeterBlau: Amikor hazajutok, a szombathelyire szoktam kinézni. Csináltam pár jó fogást ott, köszönhetően a "csak kisautó" mentalitású eladóknak:-)

PeterBlau · http://4smallwheels.blog.hu 2010.02.11. 10:01:56

Én is szoktam így, ha néha eljutok Pécsen a bolhapiacra :-) De mostanában nem voltam.
süti beállítások módosítása