Nem nagyon szeretem a modern autókat (ezért gyűjtöm a régieket inkább), de mégis van néhány amelyik tetszik. A mai autók jó része engem egy guruló szappanosdobozra emlékeztet, nagyon hasonló formák, nagyon hasonló design, rengeteg műanyag, olcsó megoldások, kispórolt anyagok, gyenge alkatrészek, sietős munka. Régebben nem ilyenek voltak az autók, mindnek volt egyénisége, karakterisztikája, volt bennük anyag, és nem voltak egyformák, türelemmel építették őket.

Na de ez egy modern autó. Az egyik azok közül amelyek tetszenek. Formás és szép. Nem olyan "csináljunk pénzt" külseje van mint az utcán futó autók nagy részének. Lehet, hogy az is belejátszik, hogy ez nem egy utcai autó, hanem versenyautó. Valószínűleg ezt is türelemmel építették odafigyelős emberek. Egy a lényeg, tetszik. Ennyi.

És egy újabb bizonyíték arra, hogy miért nem szabad megrekedni egy méretaránynál. Mert más méretarányban EZ nincs. És akkor sincs ha maradok a hagyományos (1:64, 1:43, 1:24, 1:18) méretarányoknál. Ez csak ebben a méretarányban van. Miért? Mert nem 15 ezer Ft volt mint egy 1:18-as verziója, hanem annak a töredéke. Nagyobb mint egy Minichamps, külsőre pedig ugyanolyan, és mégsem 7-8 ezer Ft. Mert ez Saico. Ja, és ezek tudnak festeni, nem úgy mint a Burago vagy a Maisto. Szóval nem szabad leragadni na. Ha tetszik és megfelelő az ára, meg kell venni. Más nem számít. Mert ha az ember gondolkodik, akkor megveszi más, aztán idegeskedhet hetekig, hogy "mennyire hülye voltam már megint".