A gyűjtő turnéra megy. Van egy húzóautója. (lehet neki több ilyen is egyszerre) A húzóató olyan autó amelyet a gyűjtő rendszeresen lát, de nem vesz meg. A nem megvételnek több oka is lehet. Vagy tetszik is meg nem is a gyűjtőnek az autó, vagy nem passzol a gyűjteményébe de azért tetszik neki, vagy kedvence az autó de a megvalósítás nem a legjobb. Egy szóval a gyűjtő bármilyen okból is (akár minden alkalommal más-  más okból), de csak húzza - halassza az adott autó megvételét (annak ellenére, hogy voltaképpen nagyon kellene neki! ha nem kellene, nem is lehetne húzóautó, a húzóautók mind nagyon kellenek, csak...), így az autó megvétele az autó folyamatos jelenléte és a gyűjtő folyamatos kecsegtetése ellenére folyamatosan csak húzódik. Ez egy ilyen sokszorosan folyamatos dolog amely nem akar véget érni, egyszerűen folyamatosan folyamatban van, és egy idő után idegesítő is lehet.

Ez a húzóautó.

Az aktuális turnén megint látja az autót, és akkor most végre eldönti, hogy OK, megveszi. Leszámol a húzóautóval ami már már sárkánnyá nőt a gyűjtő lelkében! MOST lenyomja a sárkányát, leszámol vele, megvan a döntés, végre vége lesz, huszárvágással pontot tesz a húzóautó nevének végére (pedig nevek után nem teszünk pontot!), és kész, megveszi! MOST!

Elkezdi vizsgálni az autót, hogy hibátlan legyen a példány. A példánynak mindig hibátlannak kelle lennie! Ez egy nagyon - nagyon fontos feltétele a vásárlásnak. Kitétel: ez a feltétel csak akkor érvényes ha új példány vásárlásáról van szó! Persze ez a feltétel soha nem teljesül, mert előbb utóbb mindig felfedez valami hibát az autón a gyűjtő, sokszor már csak otthon, az íróasztalánál ülve és ez a rosszabbik eset, mert akkor már csak annyit tud mondani, hogy az anyjuk mindenit! Ez egy szabály. Jó ha elfogadjuk: hibátlan példány márpedig NINCS! Csak közel hibátlan! Majdnem hibátlan! Minél jobban közelít egy példány a majdnem hibátlanhoz, annál jobb a vétel.

Na most a megfáradt gyűjtő (már a turné sokadik állomásán jár!) vizsgálja a példányt. Hibátlan! Nak tűnik! Nézi tovább. Orrjelzés jó. Faron a felirat jó. Kerekek jók. Festéshiba nincs. Ablakok tiszták. Krómozás nem  kopott. Tanksapka nem kopott, festése jó. Ok, most megveszi!

És akkor feltűnik valami.

A kilincs festése le van csúszva, nem a kilincsen van az ezüst, hanem alatta. Maga a kilincs pedig a kasztni fekete festésében pompázik. Csalódottan visszadobja a többi bliszter közé a példányt...

A húzóautó továbbra is húzóautó marad. Így keletkeznek a húzóautók, és így maradnak meg annak amik. Húzóautónak.

Íme, a gonosz maga (netről szedett kép, mivel ez az egyik húzóautóm, értelemszerűen nem készíthettem képet a sajátomról, mivel akkor már nem lenne húzóautó):

Ferrari 250 GTO fekete színben. Ugye látjuk, hogy ennek a példánynak viszont nincsen elcsúszva a kilincsfestése? Az anyjuk mindenit! Hát a Hongwell és a Saico miért tud tökéletes, apró mintás festéseket produkálni? A Hongwellekkel meg persze más problémák szoktak lenni. Mivel tökéletes példány nem létezik...